Időpontot foglalok
Vissza a hírekhez
Megfelelés 2026. június

Kötelező almérősítés: teherből versenyelőny

A szakreferensre kötelezett cégeknek almérőket kell felszerelniük a nagy fogyasztású pontokra. Papíron ez újabb előírás — a gyakorlatban viszont az almérő az egyetlen eszköz, amivel valóban látni lehet, hol folyik el az energia. Megmutatjuk, kire vonatkozik a kötelezettség, és miért lesz belőle kézzelfogható megtakarítás.

Fotó: Mark Kats / Unsplash

Az almérő olyan villamosenergia-mérő, amely egy adott berendezés vagy rendszer fogyasztását a főmérőtől elkülönítve méri. A kötelezettséget az 1/2020. (I. 16.) MEKH rendelet vezette be azon gazdálkodó szervezetekre, amelyek energetikai szakreferens igénybevételére kötelezettek. A cél egyértelmű: a szakreferens csak akkor tud érdemi megtakarítási javaslatot tenni, ha pontosan látja, hol és mennyi energia fogy.

Kinek és hova kell almérő?

Almérőt azokon a villamosenergia-felhasználási pontokon kell felszerelni, ahol a fogyasztás a beépített teljesítmény és az üzemidő alapján nem határozható meg számítással — jellemzően:

  • 100 kW feletti névleges teljesítményű önálló villamos berendezésekre.
  • 140 kW feletti névleges elektromos teljesítményű hőtermelő és klímaberendezésekre.
  • Olyan berendezéscsoportokra, gépsorokra, amelyek szabályozás/vezérlés miatt változó teljesítményen üzemelnek, így fogyasztásuk nem számítható.
  • Energiahatékonysági célú beruházás adókedvezménye (TAO) esetén az érintett felhasználási pontra, ha a megtakarítás számítással nem igazolható.
A kötelezettség kulcsszámai
100 kW
önálló villamos berendezés felett
140 kW
hőtermelő / klímaberendezés felett
1 000 óra/év
üzemidő-küszöb alatt kivétel

A kötelezettség alól kivételt jelentenek azok a berendezések, amelyek üzemideje a megelőző három év átlagában nem éri el az 1000 üzemóra/év értéket. Nem kell külön almérő ott sem, ahol egy megfelelő elszámolási (fő)mérő már szolgáltatja az adatot, és a cég azt legalább havonta megkapja és nyilvántartja.

Miért érdemes — az előnyök

Az almérő nem csupán megfelelési kötelezettség: a legjobb megtérülő „befektetés" az energiagazdálkodásban, mert a mérés az első lépés minden megtakarításhoz.

Átláthatóság

Berendezésenként látszik, mikor és mennyit fogyaszt — vége a becslésnek és a „vakrepülésnek".

Kimutatható megtakarítás

A rejtett veszteségek, üresjáratok és túlfogyasztó gépek azonosíthatók és célzottan csökkenthetők.

Gyors hibafelismerés

A szokatlan fogyasztási minta azonnal feltűnik — a meghibásodás nem a következő számlán derül ki.

Egyszerűbb megfelelés

A szakreferens jelentései és a hatósági adatszolgáltatás pontos, hiteles adatokra épülnek.

Fair belső elszámolás

Bérlők, üzemrészek, technológiák tényleges fogyasztása külön mérhető és korrekten megosztható.

Megalapozott fejlesztés

A beruházási döntések (korszerűsítés, napelem, tároló) valós mérési adatokra, nem érzésre épülnek.

„Amit nem mérünk, azt nem tudjuk javítani." Az almérő az a pont, ahol az energiahatékonyság a jó szándéktól a számszerű eredmény felé fordul.

Mit érdemes tenni?

A telepítés nem csak dobozok felszerelése: a kulcs a helyes mérési pontok kijelölése és az adatok folyamatos, értelmezett kiértékelése. Érdemes a mérési tervet a szakreferensi tevékenységgel és a jövőbeni fejlesztésekkel együtt megtervezni, hogy az almérő ne csak megfeleljen, hanem valóban dolgozzon Önnek.

Almérősítés — tervezéstől a kivitelezésig

Kijelöljük a kötelező és a valóban hasznos mérési pontokat, integráljuk a szakreferensi jelentésbe, és a mért adatokból konkrét megtakarítási javaslatokat készítünk.

Kérjen konzultációt

A cikk tájékoztató jellegű, nem minősül jogi vagy energetikai tanácsadásnak; a konkrét kötelezettségeket mindig az adott szervezet és berendezései alapján kell megállapítani. Jogszabályi háttér: 1/2020. (I. 16.) MEKH rendelet az almérők telepítési pontjairól és a mérés minimális követelményeiről; 2015. évi LVII. törvény (Ehat.). Forrás: MEKH, Nemzeti Jogszabálytár.